SHUANG MA 7016 verseny hajó 2.4GH távval,Li-Po akkuval, 25km sebességgel,proporcionális vezérléssel (450mm hosszú)

Shuang Ma 7016 versenyhajó:

Anya, vegyél nekem hajót! Gyakori mondat, ami a Balatonra látogató csemeték szájából minduntalan kikívánkozik, ha üzletünkbe térnek. Általánosságban elmondható, hogy hajózni csak ott lehet, ahol víz van, így igen kevesen vesznek meg egy relatív drágább hajót, és többnyire ők is olyanok, akik vagy rendszeresen vannak a magyar tenger környékén, vagy egyéb helyen, horgásztavon, víztározóban vagy valahol, akárhol meghajthatják néha a kis kedvencüket.

Éppen ezért az alkalmi hajózók táborának a 10-15 ezer forintos lélektani határra állt be a szemük, amit még nyugodt szívvel elköltenek ha nem vakon kell bízniuk benne, hogy a hajó azokhoz a bizonyos növényekkel ellentétben nem egynyári lesz, hanem tartós, szezonokon át viszonylag hosszú időt kiszolgáló játékszerévé válik a csemetének. Ezt a régi hajók is tudták, viszont egyvalami mindig hiányzott: a hajózás ment első alkalommal, aztán második, harmadik alkalommal, majd idővel érdeklődés hiányában elmaradt. Az olyannyira vágyott hajó pedig a szekrény végén várta, hogy egy költözés, rendrakás vagy selejtezés alkalmával ismét megláthassa a napfényt.

A double horse 7016 sokkal nehezebben juthat ugyanerre a sorsra, hiszen az előző generációnál nagyon sok szempontból több, gyorsabb, szebb, stabilabb. Kezdjük csak az elején.

Az ezt megelőző konstrukcióknak mindig volt egy nagy hátránya. A szélesebb test általában lassú haladást tett lehetővé, amit az alulméretezett motorok és a nikkel-bázisú akkumulátor csak tovább rontott. Ezek a hajók ritkán mentek gyorsabban 10-12 kilométeres óránkénti sebességnél, ami nem rossz, használható haladást tesz lehetővé, de még nem az az igazi RC-hajós élmény, amire úgy vágyni lehet. A másik, komolyabb, drágább koncepció bevett gyakorlata volt a keskeny, ék alakú, rettenetesen fordulékony test, ami  mellé egy méretes motor, egy méretes hajólapát és egy kifinomult távirányító tartozott. Az első távirányítós hajójukkal ismerkedők viszont nem tartották be az alapvető karbantartásokat, gyakran találkoztunk így kotyogósra kopott tengelyekkel, tönkretett akkumulátorokkal, összetört hajótestekkel. Az sem segített szegény lelkeken, hogy brutális teljesítmény-tömeg aránnyal rendelkeztek. A vízfelszín apró tökéletlenségein a hajó már igazi fosatós lélekvesztőhöz méltó, kacsázós táncot járva pattogott, majd bizonyos esetekben fel is borult. Ez sok embernek szegte a kedvét, hiszen a felborult hajót újra talpra kell varázsolni, és két kanyar után ismét ugyanott vagyunk, hajó a tetején, a csemete pedig ugyanúgy hiányolja a flow-élményt. Most nem azért, mert unalmas és túl könnyű a kezelés, hanem éppen ellenkezőleg. Közel tökéletes körülmények híján komoly képességeket igényel egy ilyen kaliberű és felépítésű modell kezelése.

Az ideális megoldást a Double horse új hajója hordozza magában. A három ponton felfekvő hajótest a velorexek elől kettő, hátul egy kerekes megoldását hordozza, kerekek nélkül. A széles orrész kiképzésének köszönhetően a vízből kiemelkedve csekély ellenállással bír, ugyanakkor félelmetes stabilitást kap tőle a hajó a kanyarokban. A fordulókör a változtatásoknak köszönhetően megnőtt, de vele együtt a kanyarsebesség is, jócskán. És a hullámokra felajtó hajótest felborulásának esélye is sokkalta kisebb, mint az ék alakú, egyszerűen fejre tehető hajók esetén.

Az erő, ami ezt a hajót akár húsz kilométeres óránkénti sebességgel repíti, két forrásból fakad. Az első a motor, ami a hagyományos, kefés megoldás. Üzemi feszültsége 7.4v, mérete azonban nagyobb, mint az azonos kategória hajóinál. A még áramvonalasabb felépítésnek köszönhetően a hajó a vízen még gyorsabb lett.

A másik elengedhetetlen tényező az akkumulátor. A gyári telepek hengerakkumulátor cellákból készült lítium ion akkumulátorok. Ők ideálisak a kezdő modellezőnek, hiszen jóval kevesebb veszélyforrást rejtenek magukban, mint a sérülékeny lapcellás akkumulátorok, viszont a nikkeles testvéreiket messze meghaladják minden tekintetben. A modell később lapakkumulátorokkal is üzemeltethető, így a nagyobb fajlagos teljesítmény ugyanúgy rendelkezésre áll majd, mintha eredetileg is lapakkumulátorokkal szerelték volna kedvenc uszályunkat. A nikkeles megoldások esetén ez nem megoldott, hiszen a szabályzó cseréje mindenképpen szükséges lenne a nagyobb áramok leadására képes akkumulátor használatához, nélkülük egyszerű füstfelhő lenne az egyszeri modellező jutalma.

A távirányító is alapvető változásokon ment keresztül. A hosszú, elgörbült, letörött fémantennákat végre örökre kitörölhetjük az emlékezetünkből. A sérülékenység mellett ezek a koros technológiákra épülő rendszerek hatalmas fogyasztással jártak, így mindennapi használhatóságuk csorbát szenvedett: vagy használta az ember rendes elemekkel, és gatyája ráment, vagy pedig akkumulátorokkal, amik 1.2v üzemfeszültségükkel sokszor 60-70% ára csökkentették a modell eredeti hatótávolságát. Nagy, és fontos változások történtek, és egyszerre mindenhonnan eltűntek a megahertzes rádiók. A 2.4 GHz uralja a piacot, és ezt a modellt is. Egy elem a gyakorlatban hónapokig jó – persze, csak ha nem felejtjük bekapcsolva az eszközt – és a hatótávolságok is jelentősen nőttek. Az eddig 20-30 métert tudó játékok sorát az 50-100 méterre elmenni képes modellek hada váltotta fel. Nincsen többé kopasz ember, megjelent a Bánfy hajszesz! Persze az új technológiák nem jelentik azt, hogy vége is lett az összes rádiógondnak.

A hajó a vízre téve máshogy viselkedett, mint ahogy azt magunknak megjósoltuk még a kibontást megelőzően. Kézbevételkor csak a méretes, széles test, a hajólapát és hajócsavar tűntek fel. Egyáltalán nem hittük el, hogy akár 15 kilométerrel is haladjon ez a hajó, nem hogy még hússzal! Azt kell, hogy mondjam, kellemeset csalódtunk. Minden probléma nélkül mellé tehető a Feilun FT007-8-9 szériának, vagy a WL-toys hasonló méret hajósorozatának, garantált, hogy nem fogunk csalódni benne.

A kényelmes használat komoly szempont egy termék tervezése során. Az ergonómiát itt a távirányító puha, gumírozott felületű kormánykereke, és a visszajelzővel ellátott töltőberendezés testesíti meg. Nem áll meg itt a sor, az egyéb apróságokra is figyeltek, mint a megfelelő helyen önzáró anyák alkalmazása, vagy a könnyen nyitható, de mégis vízzáró géptető. Egyszerű, de nagyszerű konstrukció, ami minden modellező gyűjteményében méltó helyet foglalhat el.